Leopold, J. H.: Öreg házunk mellett a nyárfák... (Om mijn oud woonhuis peppels staan in Hungarian)

Om mijn oud woonhuis peppels staan

   "mijn lief, mijn lief, o waar gebleven"

een smalle laan

van natte blaren, het vallen komt.

Het regent, regent eender te hooren

  "mijn lief, mijn lief, o waar gebleven"

en altijd door en

den treuren uit, de wind verstomt.

Het huis is hol en vol duisternis

  "mijn lief, mijn lief, o waar gebleven"

gefluister is

boven op zolder, het dakgebint.

Er woont er een voorovergebogen

   "mijn lief, mijn lief, o waar gebleven"

met leege oogen

en die zijn vrede en rust niet vindt.

Öreg házunk mellett a nyárfák 

  "drága, drága, ó hol van az már"

ösvény: a járdát

belepő lombban lucskos kis út.

Zuhog, zuhog és ez hallatszik egyre

  "drága, drága, ó hol van az már"

s hogy újrakezdje,

a szél is folyton elcsitul.

A ház üreg - sötéttel teljes

  "drága, drága, ó hol van az már"

figyelni: feljebb

a pusmogó a padláson lakik.

Ott él görnyedten, munkába temetve

  "drága, drága, ó hol van az már"

csak néz semerre

és nem lát békét és nyugalmat itt.