Marsman, Hendrik: Ichnaton
|
Ichnaton (Dutch)....een vluchtige planeet tusschen oeroude sterrebeelden een virginaal, ontijdig morgenlicht.
De dag verwoei. het ijl vaalsneeuwend schuim van een zeer lichte, wervelende zee, stormachtig dreunend, die te pletter sloeg tegen de blinde rotsen van den nacht
en ook de ruimte stierf. -
eeuwen en koningen, wien het zwaard uit de handen sloeg, en horden, die de vluchtende legerbenden in een weerlicht over de grenzen sloegen .... allen zijn, in een tijdeloos staren de ruimte versteenend sneuvelend over de westlijke heuvlen verdwenen, spoorloos en zonder naam.
weerloos en kwijnend is de veege rank ontsproten aan den eindeloozen muur van loodzwart duister tusschen niets en niets ....
een vale schemerende plant .... Pijlsnel uitgroeiend is de zieke rank een vlam geworden: tusschen tweevoudig duister een slank, snijdend vuur, dat, ster-snel wentelend, den boom des duisters tot den wortel spleet.
de nacht ontvlamde, brandde en verwoei -
goddelijk, uitverkoren, kuisch en wit, straalde de zon door het aegyptisch duister .... maar met den morgen sloeg hij, wankelend,
van zijn laag zenith naar den horizon.
zoo stierf de smalle knaap onder de Pharaonen het onaanrandbaar godskind Ichnaton.
|
Ichnaton (Hungarian)...sebes planéta, ősi csillagképek között, szűzi időtlen pirkadat.
Elszállt a nap. A lenge, rengő tengeren sebes fakóhavú habok, melyek orkánt dübögve törték az éjszaka vad sziklaszirtjeit,
s velük az űr halott.
Királyok és századok, kiknek kezéből kihullt a kard és törzsek, kik futó zsoldoshadat egy villámlásban gyepükön túlra űztetek, mindnyájan, időtlen zárban és térré kövülten, elhullva nyugat dombjai felett nyomtalan, névtelen semmivé tüntetek.
Védetlen, gyengén nőtt a semmi ág ólmos sötétség végtelen falán semmi és semmi közt
derengő halovány virág. Sebesen nőtt a beteg ág s láng lett: kétrétű sötétség közén, szép metsző-élű tűz, amely forogva csillag-lendülettel sötétség fáját porrá égeté.
Lobot vetett az ég, elégett, elszállt.
Istenként, patyolatban, fehéren izzott Egyiptom éjjen át a nap, de tántorogva hullt azon a reggel
Zenith trónjáról égi part alá.
Így halt a fáraók alatt a karcsú gyermek, isten szeplőtlen magja Ichnaton.
|
