Perk, Jacques: Dorpsdans

De vedel zingt, waar roos en wingerd-ranken
Verliefd omhelzen 't huis des akkermans,
En gloeien in den avond-purper-glans, -
En twintig menschen rijzen bij die klanken;
 
Het avond-maal heeft uit: van disch en banken
Verdween der jonkheid blij geschaarde krans, -
De vlugge voeten reien zich ten dans,
En de arm buigt om de leesten heen, de slanken:
 
Daar tripplen zij en stampen naar de maat,
Terwijl de kroezen op den disch rinkinken,
En naar de wangen stijgt het vroolijk bloed:
 
Den oude, die daar op den dorpel staat,
Ziet men de vreugd uit lachende oogen blinken,
Tevreden, dat hij leeft, en leven doet.
 
 
Mathilde - Een sonnettenkrans in vier boeken LXXXIV

A húr dalol, hol rózsával s haraszttal
ölelkezik jó gazdaemberek
kis háza, bíbor esti fény pereg, -
és húsz legényt ma pajkos tor marasztal.
 
Az estebédnek vége; pad meg asztal
mögül kiáll a víg leánysereg,
szép, karcsú lábak tánca incseleg,
s csípőt ölelni fűt a gyors parasztdal.
 
Tipeg, topog s ütemre ropja mind, -
korsók verődnek össze hetyke kedvvel,
s az arcokon vidámság izzik át.
 
Apó megáll a pitvaron, s amint
kinéz, szemében mély derű nevet fel:
örül, hogy él és mást is élni lát.