This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Snoek, Paul: Conversatie met mijn bloemen (details)

Portre of Snoek, Paul

Conversatie met mijn bloemen (details) (Dutch)

I

Ik weet het bloemen,

gij die aan mijn venster staat

en luistert naar de houten stemmen in de straat,

langer dan mijn naam zult gij bestaan

en luisteren naar de straat,

die mij smorgens als een vogel

loslaat in de tuinen van de dag

en die me savonds,

als de bloemen aan hun venster slapen,

vraagt of ik gelukkig was.

 

Gij weet het bloemen,

gij die aan de kleuren namen geeft en luistert

naar mijn klein gebeuren in de straat,

dat ik een wezen ben

dat tussen mensen staat

en dat alleen is, meer alleen,

dan aan mijn venster in zijn kleine kooi

de blinde vogel die zijn meester haat.

 

Wij weten bloemen

dat er in de droefheid

vreugde en wat kleur bestaat

en daarom bloemen

zijn wij soms gelukkig,

gij en ik.

 

II

Toen ik wist

dat de bloemen mij hoorden, mij alleen,

heb ik bekend dat ik het huis was

waar de man in woonde,

die hen alle dagen

water van woorden gaf.

 

Dat ik de stem was

die elke avond

de tuin beschilderde

met droeve muziek

en in de bomen vol kandelaars

de kaarsen van de herfst

deed branden.

 

En toen de bloemen wisten

dat ik luisterde,

heeft de mooiste van hen gezegd

dat ik de man was

die hen alle dagen

woorden gaf van water

en dat het huis dat ik bewoonde

niet gelukkig was.

 

VII

toen ik wist

dat de bloemen mij hoorden

mij alleen

heb ik bekend dat ik het huis was

waar de man in woonde

die hen alle dagen

water van woorden gaf.

 

dat ik de stem was

die elke avond

de tuin beschilderde

met droeve muziek

en in de bomen vol kandelaars

de kaarsen van de herfst

deed branden.

 

en toen de bloemen wisten

dat ik luisterde

heeft de mooiste van hen gezegd

dat ik de man was

die hen alle dagen

woorden gaf van water

en dat het huis dat ik bewoonde

niet gelukkig was.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://wwwoodnotes.blogspot.com

Beszélgetés virágaimmal (részletek) (Hungarian)

I

Tudom, virágaim,

hogy ti, kik ablakomban nyíltok

s az utca tompa hangjára figyeltek,

túlélitek az én nevem,

elnézitek az utcát,

mely úgy enged ki engem, mint egy madarat

a nappalok kertjébe

s megkérdez estelente,

mikor már a virágok elszenderültek ablakomban,

hogy aznap, boldog voltam-é?

 

Ti tudjátok virágaim, .

ti, akiktől a színek nevüket kapják,

akik az utca életét figyelitek,

hogy én oly lény vagyok,

aki az emberek között szeret kószálni,

s ki mégis oly magányos, árvább,

mint ablakomban, kis kalitkájában

a vak madár, amely gyűlöli mesterét.

 

Mi tudjuk jól, ugye virágaim,

hogy a szomorúságba

öröm s kevés szín is vegyül

s ezért vagyunk, virágaim,

nagynéha boldogok,

én is, ti is.

 

II

Szeretném az egész világot

fénylő házzá

változva látni,

amelynek minden ablaka előtt

oly kert virulna,

melyben nem nőnek emberek.

 

Tudom én jól virágaim,

hogy a világ

szeretne látni engem

fénylő emberré változottan,

dehát az emberek nem ismerik

a virágok reggeli fényét.

 

VII

Mikor megtudtam,

hogy engem a virágok értenek,

engemet egyedül,

beismertem, hogy én vagyok a ház,

hol az lakik,

aki minden nap

szavak vizével meglocsolja valamennyit,

 

Hogy én vagyok a hang,

mely minden este

szomorú zene-szóval

festi át a kertet

s minden fa kandeláberében

én gyújtogatom

az ősz gyertyáit.

 

És amikor tudták már a virágok,

hogy én megértem őket,

legszebbikük azt mondta nékem:

én vagyok az a valaki,

aki minden nap

szavak vizével meglocsolja őket

s hogy a ház, amelyben én lakom

nem boldog.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Related videos


minimap