Snoek, Paul: Dagtekening

Dag mens, dag onbekende, wat is het fijn
dat wij elkaar niet hoeven te kennen
maar rustig en elk met zichzelf
vertoeven in de goede cel van de stilte.

Wij zijn niet gebonden door vrees of beminnen.
Een vreemde vrede is het die ons innig scheidt.
En zij, die vriend of vijand zijn, benijden ons,
want wij zijn eeuwenoude vreemdelingen.

Fijn, dat wij elkaar zo maar voorbijgaand
als schouders, schaduwen of ruggen in de regen.
Wij zijn onvindbaar. Wij vormen de leegte.
De toekomst is de enige herinnering.

Wij zijn tezelfdertijd het rustend evenwicht
in een volmaakt en anoniem bewegen
van vreemde en volkomen onbekende
tweelingen der eenzaamheid.

Üdv néked ember - akit nem ismerek!
csudajó nekünk, hogy semmi közünk egymáshoz,
hogy végülis önmagunkkal maradunk,
s csak ülünk csönd-cellánk néma ölében.

Félelem s szeretet minket nem kötöz össze.
Furcsa béke szakít el odabenn valahol.
Irigyelnek barátaink és rosszakaróink,
hogy immár századok óta vagyunk - idegenek.

Csudajó, hogy úgy osonunk el egymás mellett,
akár vállak, hátak osonnak esőben.
Nem látni minket. Az Üresség - mi vagyunk.
Egyetlen emlékünk csupán - a jövő.

És mi vagyunk az egyensúly és nyugalom -,
sose-látott ikrei vagyunk a magánynak,
így élünk a nagy, az örök mozgásban,
mind szakadatlan...