Vestdijk, Simon: Melegházi palánta (De kasplant in Hungarian)

Hij was erg bol en bleek, maar genoot 'n stille

Vermaardheid, daar men hem de school verbood;

Het stadje snoof over de doktersgrillen,

Zijn druiven en zijn korstloos wittebrood.

Men had gedecreteerd: om de verschillen

Tussen het leven en zijn levend dood –

Zijn glad te maken als vergulde pillen

Moest hij een vriendje hebben in de nood:

Zo werd ik,in een blauw en zondags pakje,

Als een gevangen bruid hem toegeleid.

Hij had veel speelgoed; ik kreeg een gebakje;

Maar starende door de dubbele ramen

Zei hij geen woord tot mij,–en 'k moest mij schamen,

Toen 'k weer naar huis gebracht werd door de meid.

Dagadt volt, sápadt, ám övezte néma

csodálat, mert iskolába se járt,

s rágta a városi pletyka néha

szöllöjét, héjatlan rozs buciját.

Eldöntetett: befedni a hiányt,

ha élő holtként az életet látja,

kapjon bearanyozott pilulát,

a szükségben legyen egy barátja.

Kék ünneplőmben hozzá így kísértek,

mint egy rabszolgaként fogott arát.

Ott várt sok játék, a sütemények

Ő bámult az ablakon át. Miért

nem szólt hozzám, nagyon szíven talált

a szégyen, míg a lány hazakísért.