Vroman, Leo: September

Nog eenmaal door de weide,
nu bijna waterdiep,
ruisend voort schrijden,
badend in grasgezwiep;

en binnen, door horregazen,
nachtwind voelen, de koeien
horen ademen en grazen
of zachtjes bonkend stoeien;

nog eenmaal een teruggekeerde
stem en verwaaide taal
van een reeds tot mest verteerde vriend,
nog eenmaal.

Egyszer még át a réten,
most majdnem víznyi mély,
csattogna léptem
a vizes fű közén.

És bentről szúnyoghálón át
hallgatni az éj szelét
vagy a tehenek sóhaját,
és a kérődzés neszét.

Egyszer még, ha a rég trágyává bomlott
barát valamit súgna,
s visszatérne tűnt szava, egyszer
még újra.