Woestijne, Karel van de: Hallom, az éj (Ik hoor de nacht in Hungarian)
Ik hoor de nacht (Dutch)Ik hoor de nacht die nader zijgt,- en beider zwijgen… Ik voel uw hoofd naar mij geneigd, -zal ‘t mijne neigen?
Uw aangezicht is vreemdlijk stil in ‘t schemer-leven… Ik zie het laatste dag-geril in de avond dreven.
Is dit einde of een begin…? Uw handen glanzen; uw blijk is als violen in verslenste kranzen…
-Ach, is ons lijf voor eeuwig moe, en onze zinnen…? Mij faalt de kracht, te zeggen hoe ‘k u durf beminnen.
|
Hallom, az éj (Hungarian)Hallom, az éj csöndben leszáll — vársz; nem beszélek… Vágy fejednek fészket talál. S én az enyémnek?
Mozdulatlan szép homlokod alkony zajában. Nézem, a nap végsőt lobog séta-homályban.
Vég-e vajon, kezdet-e hát?… Kezed ragyoghat: pillantásod, mint violák füzére, kókad.
Testünk fáradt; nem bontja ki lelkem s a lelked. Nincs erőm már elmondani, nagyon szeretlek…
|