Woestijne, Karel van de: Lázdallam (Koorts-deun in Hungarian)

’t Is triestig dat het regent in den herfst,

dat het moe regent in den herfst, daar-buiten,

- En wat de bloemen wegen in de herfst;

- en de oude regen lekend langs de ruiten...

Zwaai-stil staan grauwe boomen in het grijs,

de goede sider-boomen, ritsel-weenend;

- en ’t is de wind, en ’t is een lamme wijs

van kreun-gezang in snakke tonen stenend...

- Nu moet me komen de oude drentel-tred,

nu moet me ’t oude vreê-beeldje gaan komen,

mijn grijs goed troost-moedertje om ’t diepe bed

waar zich de warme koorts een licht dierf droomen,

en ’t wegend wee in leede tranen berst...

...'t Is triestig dat mijn droefheid thans moest komen,

en loomen in ’t atone van de boomen;

- ’t Is triestig dat het regent in den herfst...

Oly szomorú így ősszel az eső,

hogy kint az eső fáradtan leperdül;

hogy virágot zilál meg az eső,

s ősi ütem zeng ablakon keresztül.

A ködben a fák moccanatlanok,

rezgőnyárfa sir alig hallhatóan;

s a szél monoton dallama suhog,

nyöszörgésből szőtt dal távolodóban.

Ha most tipegő léptet hallanék

s a drága orca ismét rám találna,

ágyamnál jó anyám őrködne még,

míg lázálmom a nyári fényt szitálja

s a fájdalom vad könnyben tör elő.

Oly szomorú ma betegen tűnődnöm,

halódó lomb közt fáradtan időznöm.

Oly szomorú így ősszel az eső…