Øverland, Arnulf (Ole Peter Arnulf Øverland) (1889–1968) Works   hu no

Biography

Ole Peter Arnulf Øverland (1889-1968) a norvég költészetnek központi alakja és vezéregyénisége, a szó legszorosabb értelmében véve Norvégia „koszorús költője". Első verseskötete, A magányos ünnep (Den ensomme fest, 1911), még hagyományos polgári-dekadens jellegű líra, tele utánérzéssel és papirosízű, elvont világfájdalommal. Az első világháború tragikus élménye döntően befolyásolja költészetét. Ettől kezdve a polemikus hangvétel es a növekvő szociális érdeklődés jellemzi líráját. Minden kötete egy-egy újabb keresztes hadjárat a polgári-kispolgári Norvégia, a kor gazdasági és politikai viszonyai ellen. Élesen támadja a kapitalizmus mellett az egyházat is, kiáll a spanyol polgárháború ügye mellett és a hitleri Németországról ír leleplező verseket. Norvégia német megszállása után illegálisan terjednek ellenállásra buzdító versei; 1941-ben letartóztatják, s 1942-től a háború végéig a sachsenhauseni koncentrációs táborban tartják őrizetben. Ott írt versei Mi mindent túlélünk (Vi overlever alt) címmel jelentek meg 1945-ben; a kötet a norvég irodalomtörténet talán legnagyobb hatású és sikerű versgyűjteménye. Háború utáni költészetének egyik jellemző vonása a sztálini személyi kultusz által kiváltott csalódásának ábrázolása, mely a mélyen humanista lelkületű költőt egy sereg élesen polemikus és kritikus hangvételű vers megírására késztette. Költészetének legjellemzőbb vonása - a mindenkori szenvedélyes elkötelezettség mellett a formai egyszerűség, a mindennapi beszédhez igen közel álló hangvétel, ez nagyban megkönnyíti az olvasó számára a versek megközelítését és megértését, de egyszersmind megnehezíti lefordításukat. Minden bizonnyal ez a magyarázata annak is, hogy noha változatlanul ő a legtöbbet olvasott és idézett norvég költő, mégis alig ismert Skandinávián kívül.

(Editor of this page: P. T.)