Hjertenæs Andersen, Astrid: Virágzó gyümölcsfák (Blomstrende frukttrær in Hungarian)

Trær som blomstrer som nerver på sprang gjennom huden.
Erindring om engler med hånd under kinn på en sky på en reise.
Fornemmet som flokker av snehvite hjorter
flyktende gjennom min have.

Fra denne evinnelig aldri-hvilende jord
strømmer saftene til mine fortsåler…
Mine føtter vil kjenne muld under neglene.
Mine føtter vil danse.
Leggene lystrer de gressgrønne klimpringer.
Lendene lytter. Hoftene hører
det groendes tromminger.
Blomsterblad flagrer i mine armers blod.
Fra mine henders fingergrener
springer fullblods roser.

Trær som blomstrer som rosa-springende
svanevingede musling-susende
danserinner som tåspiss-glidende flykter gjennom min have.
Med fruktsmak på tungen. Jeg er dem alle
i en blomstring som bare den hvite sne kan stanse.

Fák, virágzanak, mint idegzet feszül a bőrön át.
Emlék elúszó felhőn könyöklő angyalokkal.
Megérzem a fákat, mint kertemen átfutó
fehér szarvasok csapatát.

Itt az örök, a sohase nyugvó föld
a talpamnak adja nedvei áramát.
Talpam televényt akar körme alá is.
Táncolni akar a láb.
A fűzöld kalimpálásnak enged bokám.
Tagjaim hallgatóznak. Csípőm is hallja
a fakadás dobszózatát.
Szirmokat hajóztat karomban a vér.
Kezem ujj-ágaiból a fényben
rózsák ugornak elő telivéren.

Virágzó fák, mint rózsa-adó
hattyúi szárnyú, kagylóként harsogató
táncosnők, akik lábhegyen úsznak a kerten át.
Nyelvükön gyümölcsök íze. Én vagyok valamennyi.
Virágzásomban csak a hó fog bilincsbe verni.