Ibsen, Henrik: Magyarországhoz (Til Ungarn in Hungarian)

Kampen drønner ikke lenger hult fra Magyarerlandet! 

I fra valen dumpe sukke med en Dødens klage blandet

gjennem nattens stille bringe budet vemodsfullt og dempet:

Magyaren er ei mer, hans siste store strid er kjempet!

Frihetshelteskaren segnet for barbarers ville horder,

på ruinen Tyranniet står igjen som frihetsmorder.

Fryder eder, purpursmykkede monarker! Atter feiret

Makten sin triumf, - på ny er Frihetsflammen jo beseiret!

Arme land! O, dine sønners beste hjerteblod er runnet,

dog de edle falne helte har en martyrkrone vunnet.

Se, Europas håp med dine kjekke kjempers lik du gjorder;

snarlig det fortapte land måskje et annet Polen vorder!

Dog, bak trelldomsnatten stråle vil en herlig morgenrøde,

da skal dine frihetshelter reise seg i fra de døde,

slutte seg til dem som segnet kjempende ved Weichsels bredder

og til dem som fra skafottet Tysklands grunn med blodstenk væter!

Ja, når kjekt de unge slekter hevnende mot tronen farer

som en høstorkan og styrter Tyranniets grunnpillarer,

da skal Magyarernavnet stolt ved sine helters heder,

som et vakkert løsen tordne fra de seirende geledder!

1849

Magyarországról nem dörög felénk a harci lárma már!

A csatatérről sóhajok és haldoklók jajszava száll,

hozza az éji csöndön át a hírt, a búskomort, a gyért,

hogy nincsen többé a magyar, utolsó harca végetért.

A szabadsághős seregen barbárok vad hordája dúl,

a romokra fölhág megint a zsarnok, és gyilkol vadul.

Örüljetek, bíborbabújt uralkodók! Erőszak ül

diadalt ismét, s a szabadság lángja eltiportan kihül.

Szegény ország! Legjobbjaid vére hullott földed porára,

s jutalma a halottaknak csak a vértanúság koronája.

Lám, Európának reményét hullákkal övezted körbe,

s Lengyelországként tipornak, vesztes nép, téged is földre.

Ám a rabság éje múltán hajnalpír fut égre újból,

s szabadságért holt hőseid fölkelnek halottaikból,

csatlakoznak azokhoz, kik a Visztula mentén vesztek,

s azokhoz, kik vérpadokon német földön elvéreztek.

És midőn a trónok ellen fölkelnek új nemzedékek

őszi orkánként, a zsarnok nem talál több menedéket.

Büszke harci jelszavaként, magyar, neved dörgi akkor

hőseidnek tisztelegve a győzelmes ifjú hadsor!

1849