Jacobsen, Rolf: Táj markológépekkel (Landskap med gravemaskiner in Hungarian)

De spiser av skogene mine.

Seks gravemaskiner kom og spiste av skogene mine.
Gud hjelp mig for en skapning på dem. Hoder
uten øyne og øynene i baken.

De svinger med kjeftene på lange skaft
og har løvetann i munnvikene.

De eter og spytter ut, spytter ut og eter,
for de har ingen strupe mer, bare en diger
kjeft og en rumlende mave.
Er dette et slags helvete?

For vedefugler. For de altfor kloke
pelikaner?

De har blindende øyner og lenker om føttene.
De skal arbeide i århundrer og tygger blåklokkene
om til asfalt. Dekke dem med skyer av fet ekshaust
og kald sol fra prosjektører.

Uten struper, uten stemmebånd uten klage.

Falják az erdőimet.

Hat munkagép jött és falták az erdőimet.
Istenem atyám, micsoda szörnyek! Fejükön
nincs szem, a hátukon csak.

Pofájuk hosszú nyélen tátog,
szájuk sarkából pitypang fityeg.

Falnak, ürítenek, ürítenek, falnak,
mert torkuk nincs, csak hatalmas
pofájuk és korgó gyomruk.
Valamiféle pokol ez?

Gázlómadarak. Vagy túl okos
pelikánok?

Szemük megvakítva, a talpukon lánc,
évszázadokon át robotolnak, rágják aszfalttá
a harangvirágot. Zsíros füstjük felhői
és fényszóróik jeges napfénye borítja be őket.

Nincs torkuk, hangszáluk, panaszuk.