Jacobsen, Rolf: Nattemørket

Nattemørket overlever i krokene
mellem gulvbjelkene og i stengte skap
til det skal bre seg ut over verden.
Vi pisker natten med våre lys,
neon og ildkaskader over gatene
og driver det ut i skogene og ned i gresset.
Men det kommer igjen
i våre hjerter, inne mellem fryktens bjelker,
nede i uvisshetens gress
venter det på timen da det skal slå ut sin mørke vinge
fra Sirius og til bunden av det siste hav.

Az éj sötétje sarkokban marad meg,
padlógerendák közt és csukott szekrényekben,
amíg újból elboríthatja a világot.
Fényeinkkel korbácsoljuk az éjt,
ívfények tűzárjával az utcák fölött
s kiűzzük az erdőkbe, le a fűbe.
De folyton visszatér
s szívünkben, a félelem gerendái közt,
a bizonytalanság füvében lent
várja az órát, hogy széttárja sötét szárnyát
a Szíriusztól le a tenger legmélyéig.