Jacobsen, Rolf: Téli jelek (Vintertegn in Hungarian)

Frosten knytter hendene og vil sprenge
veibanene i stykker
Aspenes løv er drept med formalinkapsler
Is-breene sleper seg skritt for skritt
over dal-toppene
tunge i baken og forpustet – en meter på tusen år.
Skyene er grimet av tretthet, varmer sine fingre
på en mørkerod sol. Fuglene
har tømt sine trær og reist bort i avmakt. Tungen
vender seg innover i din gane.
Tanken låser sin dør.

Acsarkodik a fagy, robbantaná
szét az úttesteket.
Formalin ölte meg a nyárfák lombját.
A völgyek fölé lassan kúsznak
ki a gleccserek,
elnehezülve, kifulladva - egy méternyit évezredenként.
Fáradtságtól rnegcsúnyult felhők melengetik ujjaikat
a sötét vörös napnál. Fáikat kiürítették
s elszálltak tehetetlenül a madarak.
Befelé fordul szádban a nyelv.
A gondolat bezárja ajtaját.