A piros sugarak közül az egyik
minthogy esti felhők mögé bújt a nap
nem a napból
egy égő városból fakadt
A sirályvijjogások közül az egyik
mely imént csapódott fülünkbe
nem abból az ifjú barna sirályból
nem is abból a másik
csaknem-fehér sirályból szakadt ki
hanem egy kisgyerekből
Kezedet szívemre helyezted
aritmiás verései közül
némelyik
nem az enyém volt
hanem a bajbajutottaké
Olyan kicsiny lett mára a világ
A felhők függönyén túl
hideg szél fúj
a zugokból hol leskel az éj
készen arra hogy közelebb lopakodjon
De tudod-e
emberarcú
barátom nővérem
ki felém fordítod
védtelenül szép
emberi tekinteted:
Még nem a mi városunk
borult lángba
Még nem te hordod
a gyermeket kit ölnek
Még nem mi vagyunk
a bajbajutottak