Abreu, Casimiro de: Sátánia (részlet) (Satânia (trecho) in Hungarian)

Nua, de pé, solto o cabelo às costas,

Sorri na alcova perfumada e quente,

Pela janela, como um rio enorme

De áureas ondas tranqüilas e impalpáveis,

Profusamente a luz do meio-dia

Entra e se espalha palpitante e viva.

Entra, parte-se em feixes rutilantes,

Aviva as cores das tapeçarias,

Doura os espelhos e os cristais inflama.

Depois, tremendo, como a arfar, desliza

Pelo chão, desenrola-se, e, mais leve,

Como uma vaga preguiçosa e lenta,

Vem lhe beijar a pequenina ponta

Do pequenino pé macio e branco.

Sobe... cinge-lhe a perna longamente;

Sobe... e que volta sensual descreve

Para abranger todo o quadril! prossegue.

Lambe-lhe o ventre, abraça-lhe a cintura,

Morde-lhe os bicos túmidos dos seios,

Corre-lhe a espádua, espia-lhe o recôncavo

Da axila, acende-lhe o coral da boca,

E antes de se ir perder na escura noite,

Na densa noite dos cabelos negros,

Pára confusa, a palpitar, diante

Da luz mais bela dos seus grandes olhos.

E aos mornos beijos, às carícias ternas

Da luz, cerrando levemente os cílios,

Satânia os lábios úmidos encurva,

E da boca na púrpura sangrenta

Abre um curto sorriso de volúpia...

Pőre test, haja kibontva lengedez,

Hőt sugárzó illatok búvóhelyén

Félmosollyal áll. Az ablakon betör,

Lágyan szétterül a pazar déli fény,

Mint egy óriás aranyfolyam, amely

Megfoghatatlan hullámát kiontva

Hasad, tündöklő részekre bomolva

Élénkíti meg a kárpitok színét,

Tükröket aranyba von, kristályokat

Pirít, remegve és lihegve csúszdáz,

Földön hemperegve gombolyog, akár

Lassan ringatódzó, zúgó tengerár,

És csókkal illeti aprócska csücskét

A puhán fehérlő picinyke talpnak.

És feljebb... hosszan átkarolva lábát;

S feljebb... - ó minő érzéki kört leír,

Amint körülveszi a lenge csipőt! -

Hasát nyalintja deréktájt ölelve,

Csipkelődik duzzadó mellcsőrökön,

Felfut a vállakig, beleskelődik

Hónaljak odújába, szájkorallját

Felhevítené, de rá borul az éj,

Sötétje sűrű hollóhajfonatnak,

Megáll zavartan, tűnődve-reszketeg,

Visszfényeket kiontó szép szemeknél.

A langyos csókok, lágy cirógatások

Közt, pilláit a fény elől lehunyva,

Nyirkos száját görbíté Sátánia,

S a vérengző ajaknak bíborából

Egy rövidke-kurta kéjvigyort fakaszt…