Andrade, Eugénio de: Rilkeana

De ti e desta nuvem; desta nuvem 
branca como voo de pássaro 
em manhã de Abril; de ti 
e da íntima chama de um fogo 
que não consente extinção; 
de ti e de mim fazer um só acorde, 
um acorde só; para não te perder.

A te röptöd és ezé a felhőé,
ezé a felhőé, fehér, ahogy
a madáré áprilisban
reggel, a tiéd és a tűz otthonos
lángja nem hagyja, hogy elhamvadjon;
a te és az én tettem egy mozdulásban,
egy mozdulásban, a megőrzésedért.