Andresen, Sofia de Melo Breyner: Os pássaros

Ouve que estranhos pássaros de noite

Tenho defronte da janela:

Pássaros de gritos sobreagudos e selvagens

O peito cor de aurora, o bico roxo,

Falam-se de noite, trazem

Dos abismos da noite lenta e quieta

Palavras estridentes e cruéis.

Cravam no luar as suas garras

E a respiração do terror desce

Das suas asas pesadas.

Hallga, mily furcsa éji madarak

Sorjáznak ablakom előtt:

Vad fejhangon kiáltanak,

A csőrük vérvörös, mellükön pirkadat.

Éjjel beszélgetnek, kegyetlenül

Csikorgó szavakat hoznak magukkal fel

Lassúdad csendes éj mélységes mélyéről.

A holdba mélyesztik valahány karmuk van,

S a rettegés lehellete

Alászáll súlyos szárnycsapásaikról.