Andresen, Sofia de Melo Breyner: Költemény (Poema in Hungarian)

A minha vida é o mar o Abril a rua

O meu interior é uma atençăo voltada para fora

O meu viver escuta

A frase que de coisa em coisa silabada

Grava no espaço e no tempo a sua escrita

Năo trago Deus em mim mas no mundo o procuro

Sabendo que o real o mostrará

Năo tenho explicações

Olho e confronto

E por método é nu meu pensamento

A terra o sol o vento o mar

Săo a minha biografia e săo meu rosto

Por isso năo me peçam cartăo de identidade

Pois nenhum outro senăo o mundo tenho

Năo me peçam opiniões nem entrevistas

Năo me perguntem datas nem moradas

De tudo quanto vejo me acrescento

E a hora da minha morte aflora lentamente

Cada dia preparada

Az életem a tenger az utca az április

Egész bensőm kifelé fordított figyelem

Létem azt a mondatot

Hallgatja mely dologról dologra haladva

Szótagonként vési be írását a térbe s az időbe

Nem hordozom magamban Istent de kutatom a világon

Tudván hogy a való meg fogja őt mutatni

Magyarázatot nem adhatok

Látom a hasonlatot

És módszeresen mezítelen a gondolatom

A föld a nap a szél a tenger

Mind-mind az önéletrajzommá és a vonásaimmá alakult át

Ezért nem nyomaszt engem személyigazolvány

Mert semmi másom nincs csak a világ

Nem nyomasztanak vélekedések és interjúk sem

Engem ne faggassanak se dátumokról se címekről

Mindabból amit látok én gyarapszom

És halálom órája lassan lebeg felém

Minden napon felkészülten