Bandeira, Manuel: Felidézem Recifét (Evocaçăo do Recife in Hungarian)
|
|
Evocaçăo do Recife (Portuguese)Recife Năo a Veneza americana Năo a Mauritsstad dos armadores das Índias Ocidentais Năo o Recife dos Mascates Nem mesmo o Recife que aprendi a amar depois - Recife das revoluções libertárias Mas o Recife sem história nem literatura Recife sem mais nada Recife da minha infância
A rua da Uniăo onde eu brincava de chicote-queimado e partia as vidraças da casa de dona Aninha Viegas Totônio Rodrigues era muito velho e botava o pincenę na ponta do nariz Depois do jantar as famílias tomavam a calçada com cadeiras mexericos namoros risadas A gente brincava no meio da rua Os meninos gritavam: Coelho sai! Năo sai!
A distância as vozes macias das meninas politonavam: Roseira dá-me uma rosa Craveiro dá-me um botăo (Dessas rosas muita rosa Terá morrido em botăo...)
De repente nos longos da noite um sino Uma pessoa grande dizia: Fogo em Santo Antônio! Outra contrariava: Săo José! Totônio Rodrigues achava sempre que era săo José. Os homens punham o chapéu saíam fumando E eu tinha raiva de ser menino porque năo podia ir ver o fogo.
Rua da Uniăo... Como eram lindos os montes das ruas da minha infância Rua do Sol (Tenho medo que hoje se chame de dr. Fulano de Tal) Atrás de casa ficava a Rua da Saudade... ...onde se ia fumar escondido Do lado de lá era o cais da Rua da Aurora... ...onde se ia pescar escondido Capiberibe - Capiberibe Lá longe o sertăozinho de Caxangá Banheiros de palha Um dia eu vi uma moça nuinha no banho Fiquei parado o coraçăo batendo Ela se riu Foi o meu primeiro alumbramento Cheia! As cheias! Barro boi morto árvores destroços redemoinho sumiu E nos pegões da ponte do trem de ferro os caboclos destemidos em jangadas de bananeiras
Novenas Cavalhadas E eu me deitei no colo da menina e ela começou a passar a măo nos meus cabelos Capiberibe - Capiberibe Rua da Uniăo onde todas as tardes passava a preta das bananas Com o xale vistoso de pano da Costa E o vendedor de roletes de cana O de amendoim que se chamava midubim e năo era torrado era cozido Me lembro de todos os pregões: Ovos frescos e baratos Dez ovos por uma pataca Foi há muito tempo...
A vida năo me chegava pelos jornais nem pelos livros Vinha da boca do povo na língua errada do povo Língua certa do povo Porque ele é que fala gostoso o portuguęs do Brasil Ao passo que nós O que fazemos É macaquear A sintaxe lusíada A vida com uma porçăo de coisas que eu năo entendia bem Terras que năo sabia onde ficavam
Recife... Rua da Uniăo... A casa de meu avô... Nunca pensei que ela acabasse! Tudo lá parecia impregnado de eternidade Recife... Meu avô morto. Recife morto, Recife bom, Recife brasileiro como a casa de meu avô
|
Felidézem Recifét (Hungarian)Recifét nem az amerikai Velencét nem a Nyugat-Indiák hajósgazdáinak Mauritsstadját nem a portugál házalók Reciféjét még csak nem is azt a Recifét melyet később szerettem meg - a szabadságharcos forradalmak Reciféjét hanem a történelem és irodalom nélküli Recifét a minden nélküli Recifét gyermekkorom Reciféjét
Az Unió utcát ahol csigát pörgettem és betörtem Aninha Viegas néni ablakát Totônio Rodrigues nagyon öreg volt s csiptetőt tett az orra hegyére vacsora után minden család a járdára vonult székekkel pletykákkal szerelmekkel kacagással az út közepén ropták a táncot A kisfiúk visítoztak Nyuszi bújj elő! Ne bújj elő!
Messziről a lányok lágy hangja összefonódva Rózsabokor adjál rózsát Szekfű adj ha bimbód van! (E rózsák közt mennyi rózsa fonnyad el még bimbóban ...)
Hirtelen végig az éjen harangszó Egy felnőtt ember mondta: Tűz van Săo Antőnióban! Egy másik kontrázott: Sáo Joséban! Totônio Rodrigues mindig úgy vélte hogy Săo Joséban A férfiak fejükbe csapták a kalapot szivarozva elvonultak és én dühöngtem hogy kicsi vagyok és nem mehetek tüzet nézni
Unió utca ... Milyen szépek voltak az utcanevek gyerekkoromban: Napsugár utca (félek hogy ma már dr. Iksz Ipszilon nevét viseli) A ház mögött volt a Honvágy utca ... ...oda jártunk füstölni titokban Mellette a Hajnal utca rakpartja ... ...oda jártunk pecázni titokban Capiberibe - Capiberibe A Caxangá-erdő szegélyén szalmafonatú fürdőházak Egyszer láttam egy lányt meztelen fürödni Megmeredtem csak a szívem zakatolt Ő kacagott Ez volt első nemi felvilágosításom Árvíz! Jön az árvíz! Iszap döglött marha fák roncsok örvénybe rántva És a vasúti híd pillérénél vakmerő kaboklók banánfa-tutajokon
Búcsúk népünnepélyek a lány keblére vetettem magam és ő a hajamba túrt Capiberibe - Capiberibe Unió utca ahol minden este végigment a néger banánárus asszony rikító színű parti sálban és a cukornádköteg-árus vagy aki földimogyorót árult nem pörkölve főve s midubimnak hívtuk Emlékszem minden kiáltozásra Olcsó a friss tojás egy peták tíz tojás Rég volt de rég ...
Az életet nem újságok hozták elénk se könyvek a nép ajka a nép téveteg nyelve hozta a nép biztos nyelve mert csak ő beszéli ízzel a brazíliai portugált míg mi nem teszünk mást, csak majmoljuk a luzitán szintaxist Az élet annyi dolga amit nem fogtam föl egészen földek amikről nem is tudtam merre vannak
Recife... Unió utca ... Nagyapám háza Sose hittem hogy ilyen végre juthat! Mintha az öröklét hatott volna át mindent Recife... Nagyapám halott ... Halott Recife jó Recife nagyapám házaként brazil Recife
|
