This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Bilac, Olavo: In Extremis (In Extremis in Hungarian)

Portre of Bilac, Olavo
Portre of Tótfalusi István

Back to the translator

In Extremis (Portuguese)

Nunca morrer assim! Nunca morrer num dia
Assim! De um sol assim!
                                  Tu, desgrenhada e fria,
Fria! Postos nos meus os teus olhos molhados,
E apertando nos teus os meus dedos gelados...

E um dia assim! De um sol assim! E assim a esfera
Toda azul, no esplendor do fim da primavera!
Asas, tontas de luz, cortando o firmamento!
Ninhos cantando! Em flor a terra toda! O vento
Despencando os rosais, sacudindo o arvoredo...

E, aqui dentro, o silêncio... E este espanto! E este medo!
Nós dois... e, entre nós dois, implacável e forte,
A arredar-me de ti, cada vez mais a morte...

Eu com o frio a crescer no coração, — tão cheio
De ti, até no horror do verdadeiro anseio!
Tu, vendo retorcer-se amarguradamente,
A boca que beijava a tua boca ardente,
A boca que foi tua!
                         E eu morrendo! E eu morrendo,
Vendo-te, e vendo o sol, e vendo o céu, e vendo
Tão bela palpitar nos teus olhos, querida,
A delícia da vida! A delícia da vida!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.portalsaofrancisco.com.br

In Extremis (Hungarian)

Így halni meg? Soha! Meghalni így, ilyen vad
fényárban?! Ily napon?!
                                  Te zilált és hideg vagy,
hideg! gyöngéd szemed az én szemembe mélyed,
s fagyott ujjú kezem szorítja a tiédet…

S milyen fényár! Milyen nap ez! S az ég milyen kék,
tavaszvégi azúrban szikrázó végtelenség!
Szárnyak, fényittasak, a mennybolton cikázva!
Dalos madárfészkek! Virágos föld! A fákra
szellő suhint, s a rózsa szirma lehull, a pompás…

És itt belül, a csend… S e rettegés, szorongás!
Mi ketten… és közénk, tőled eltépve már-már,
kérlelhetetlenül a hatalmas halál áll…

Míg nő, nő a hideg szívemben, csordulásig
betöltesz, bár felém már a vég borzalma ásít.
S te látod keserűn rándulni össze ajkam,
mely a te lángoló ajkad csókolta hajdan,
az ajkam, mely tiéd volt!
                           S én haldoklom! Szünetlen
látlak, látom a fényt, az égboltot, s szemedben
látom a reszkető lángot kigyúlni, drága,
ó éltem boldogsága! Ó éltem boldogsága!
 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap