Bilac, Olavo: A brazil zene (Música Brasileira in Hungarian)

Tens, às vezes, o fogo soberano
Do amor: encerras na cadência, acesa
Em requebros e encantos de impureza,
Todo o feitiço do pecado humano.

Mas, sobre essa volúpia, erra a tristeza
Dos desertos, das matas e do oceano:
Bárbara poracé, banzo africano,
E soluços de trova portuguesa.

És samba e jongo, chiba e fado, cujos
Acordes são desejos e orfandades
De selvagens, cativos e marujos:

E em nostalgias e paixões consistes,
Lasciva dor, beijo de três saudades,
Flor amorosa de três raças tristes.

Királyi lángjában a szenvedélynek
égsz te olykor: a ritmusodból árad
kéjes tüze kihívó, buja vágynak
s bűvös erővel minden földi vétek.

De, kéjed mögött, az óceánok,
sivatagok, őserdők búja éled:
zokogva-csukló portugáli ének,
indián tánc és néger, tompa bánat.

Szamba s zsongo, fado és csiba, szép
árvaságát akkordjaiba sírja
erdőlakó, rabszolga s tengerésznép:

sóvárgásod- s örök nosztalgiádba
három vágy csókja olvad, kéje, kínja -
te három bús faj szerelmes virága.