Camões, Luís Vaz de: Transforma-se o amador na coisa amada

Transforma-se o amador na coisa amada

Por virtude do muito imaginar;

Não tenho, logo, mais que desejar,

Pois em mim tenho a parte desejada.

Se nela está minha alma transformada,

Que mais deseja o corpo de alcançar?

Em si somente pode descansar,

Pois com ele tal alma está liada.

Mas esta linda e pura semideia,

Que, como o acidente em seu sujeito

Assim como a alma minha se conforma

Está no pensamento como ideia;

O vivo e puro amor de que sou feito

Como a matéria simples busca a forma.

Szerelme tárgyává lesz a szerelmes,

mert folyton rajta csügg képzelete;

nincs mit kívánnom már, mert eleve

bennem lakik, ami belőle kedves.

Ha a sóvárgott lénnyel lelkem egy lesz,

a testnek egyéb vágya lehet-e?

Magamagától elcsitul heve,

mert egy ilyen léleknek engedelmes.

E tiszta, szép félisteni jelenség,

mely, mint képző a szóval olvad össze,

legbelső lényegemmé változott át —

kínálja gondolatomnak az eszmét;

s e szerelem, mely szűzen égve tölt be,

mint durva anyag, keresi a formát.