This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Carvalho, Ronald de: Brasil

Portre of Carvalho, Ronald de

Brasil (Portuguese)

  Nesta hora de sol puro
palmas paradas
pedras polidas
claridades
brilhos
faíscas
cintilações
  eu ouço o canto enorme do Brasil!
  Eu ouço o tropel dos cavalos de Iguaçu correndo na ponta das rochas nuas, empinando-se no ar molhado, batendo com as patas de água na manhã de bolhas e pingos verdes;
  eu ouço a tua grave melodia, a tua bábara e grave melodia, Amazonas, melodia da tua onda lenta de óleo espesso que se avoluma e se avoluma, lambe o barro das barrancas, morde raízes, puxa ilhas e empurra o oceano mole como um touro picado de farpas, varas, galhos e folhagens;
  eu ouço a terra que estala no ventre quente do Nordeste, a terra que ferve na planta do pé de bronze do cangaceiro, a terra que se esboroa e rola em surdas bolas pelas estradas de Juazeiro, e quebra-se em crostas secas, esturricadas no Crato chato;
  eu ouço o chiar das caatingas — trilos, pios, pipios, trinos, assobios, zumbidos, bicos que picam, bordões que ressoam retesos, tímpanos que vibram, límpidos papos que estufam, asas que zinem, rezinem, cris-cris, cicios, cismas, cismas longas, langues — caatingas debaixo do céu!
  Eu ouço os arroios que riem, pulando na garupa dos dourados gulosos, mexendo com os bagres no limo da luras e das locas;
  eu ouço as moendas espremendo canas, o gluglu do mel escorrendo nas tachas, o tinir da tigelinhas nas serigueiras; e machados que disparam caminhos,
e serras que toram troncos, e matilhas de “Corta Vento”, “Rompe-Ferro”, “Faíscas” e “Tubarões” acuando suçuaranas e maçarocas, e mangues borbulhando na luz, e caititus tatalando as queixadas para os jacarés que dormem no tejuco morno dos igapós...
  eu ouço todo o Brasil cantando, zumbindo, gritando, vociferando!
  Eu ouço redes que balançam, sereias que apitam, usinas que rangem, martelam, arfam, estridulam, ululam e roncam,
  eu ouço tubos que explodem, guindastes que giram, rodas que batem, trilhos que trepidam. Rumor de coxilhas e planaltos, campainhas, relinchos aboiados e mugidos, repiques de sinos, estouros de foguetes, Ouro Preto, Bahia, Congonhas, Sabará, vaias de Bolsas empinando números como papagaios, tumulto de ruas que saracoteiam sob arranha-céus, vozes de todas as raças que a maresia dos portos joga no sertão!   
  Nesta hora de sol puro eu ouço o Brasil. Todas as tuas conversas, pátria morena, correm pelo ar... a conversa dos fazendeiros nos cafezais, a conversa dos mineiros nas galerias de ouro, a conversa dos operários nos fornos de aço, a conversa dos garimpeiros, peneirando as bateias, a conversa dos coronéis nas varandas das roças...
  mas o que eu ouço, antes de tudo, nesta hora de sol puro
palmas paradas
pedras polidas
claridades
brilhos
faíscas
cintilações
  é o canto dos teus berços, Brasil, de todos esses teus berços, onde dorme, com a boca escorrendo leite, moreno, confiante, o hemem de amanhã!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.blocosonline.com.br

Brazília (Hungarian)

  A tiszta napfény e perceiben,
míg meg sem lebben a pálmák lombja,
míg simán ragyognak a kavicsok,
s fények,
szikrák,
csillámok
tündökölnek,
  hallom Brazília hatalmas énekét.
  Hallom az iguassui vízesés hablovait, hogy futnak a sziklák meztelen élén, hogy ágaskodnak, toporzékolnak a friss, párás levegőben, hogyan veri lábuk az ütemet az üde reggel zöld vízcseppjei, zöld buborékai közt;
  hallom szomorú dalodat, komor és barbár dalodat, Amazonas, lassú vizedet, mely lustán úszik, mint sűrű olaj, mely lassan hömpölyög, hömpölyög egyre, medre meredek partját nyaldossa, kiszaggatja a fák gyökerét és szigeteket sodorva magával, bezúdul a szelíd Óceánba, mint a bika, melyet dárdák, lándzsák, botok, ágak hajszolnak, míg be nem ront a küzdőtér közepére;
  hallom a földet, hallom mint roppan repedezve a rög forró anyatestén, mint pezsdül az erdőn bronzlábú favágók talpa alatt, hogy porlik millió görgő göröngyre, milliárd porszemre Joazeiro útjain, hogy izzik, lángol kemény kérgével a cratói platón;
  hallom a rengetegek zsivaját, hallom, hogy csengve zengnek, zsongva zsibongnak, csicseregve fecsegnek az erdők, darazsak dobja dobol, csőrök csapata csíp, méhraj moraja száll, begyek feszülnek, szárnyak zizegnek, suhognak, szállnak, rovarok cirpelnek, csattognak rágnak, – hallom a rengetegek zsivaját az ég kék boltja alatt;
  hallom, hogy kacagnak a friss patakok, hogyan pattannak vígan a pisztrángok hátán a nyeregbe, hogyan ingerlik az iszapba búvó, aranyos hátú gyors halakat;
  hallom, hogy őrlik a malmok a nádat, hogy telnek csurgó mézzel a kádak, hogy csurran a mézga a fazekakba, hogy vág a bozótba útat a fejsze, hogy rág a fatörzsbe utat a fűrész, hogy fut a falka: Szélsebes, Szikra, Vasfogú, Cápa meg a többi fürge vadászeb, a menekülő nyúl, a futó kis sussuarana után, hogy sütkéreznek a napban a tócsák és pocsolyák, hogy csattog a kaitetuk állkapcsa, mikor lesből rátörnek az őserdők árellepte szegélyén alvó kaimánok csapatára;
  hallom, hogy dalol, zümmög, harsog, üvölt egész Brazília földje;
  hallom a függőágyak suhogó lengését, a szirénák vad sivítását, gyárak pörölyös, kalapáló, zúgó, zengő, dohogó moraját;
  hallom, hogy robban az ekrazit, hogy csikorognak a kikötők emelődarui, hogy keringnek a kerekek, hogy süvítnek a sínek, hogy zengnek a völgyek, a dombok: hallok nyerítést, bőgést, ugatást; hallom, harang szól, rakéta pukkan Ouro Pretoban, Bahiában, Congonhasban és Sabarában; hallom, a tőzsdék hogyan szajkózzák értékpapírok árfolyamát, a felhőkarcolók tövében hogy nyüzsög az utcasereg; hallom a sokféle faj kiabálását, mit a nyílt kikötőkből az ország szíve felé űz, hajt a dagály;
  a tiszta napfény e perceiben hallom egész Brazíliát; napbarnította hazám, itt úszik előttem a levegőben minden beszélgetés, ami földedről ég fel száll; hallom, a kávéültetvényeken hogy beszélget a szüretelő, mit mondanak a bányászok a föld sötét tárnái ölén, a vasmunkások a gyárak izzó kohóiban, a gyémántkeresők, míg szűrőiken átszűrik a földet, a munkavezetők a farmok forró teraszán;
  de a tiszta napfény e perceiben,
míg meg sem lebben a pálmák lombja,
míg simán ragyognak a kavicsok,
s fények,
szikrák,
csillámok
tündökölnek,
  én elsősorban és mindenekfelett rengő bölcsőid dalát hallom, Brazília, ringó bölcsőidét, hol gondtalan alszik, míg barna arcára egy csepp tej csurran kicsi szájából, alszik a holnapi ember.

 
sussuarana: apró, nyúlhoz hasonló emlősállat
kaitetu: brazíliai vasagbőrű
kaimán: kajmán, a krokodillal rokon hüllő



Uploaded byP. T.
Source of the quotationR. P.

minimap