Correia, Raimundo: Banzo

Visões que na alma o céu do exílio incuba,
Mortais visões! Fuzila o azul infando...
Coleia, basilisco de ouro, ondeando
O Níger... Bramem leões de fulva juba...

Uivam chacais... Ressoa a fera tuba
Dos cafres, pelas grotas retumbando,
E a estrelada das árvores, que um bando
De paquidermes colossais derruba...

Como o guaraz nas rubras penhas dorme,
Dorme em nimbos de sangue o sol oculto...
Fuma o saibro africano incandescente...

Vai com a sombra crescendo o vulto enorme
Do baobá... E cresce na alma o vulto
De uma tristeza, imensa, imensamente...

Idegen ég! hány gyilkos látomást lop
a száműzött szivébe durva kéked!
Arany baziliszk, kígyózó kisértet
a Niger... bősz oroszlán-orditások...

sakál süvölt... vad kaffer kürt szavát sok
távoli barlang visszhangozza... tépett
s kidőlt fák zuhanása, reccsenések,
hol elefántok csordája csapázott...

Mint flamingó alszik vörös pihékben,
nap izzik mélyén a vér mítoszának...
füstölög Afrika tüzes homokja...

nő az árny s nő a baobab idétlen
kultusza... s a lélekben szörnyü bánat
növekszik mind nagyobbra és nagyobbra...