Costa, Sara F.: O cabelo abre-se na chuva

a praça flutua
pela atenção palpitante.
o silêncio quer enlouquecer
de forma audível.
e o rosto esconde a noite
enquanto os ecos das montanhas
nos envolvem
em possibilidades infinitas.
a minha arte é plástica:
uma tela molhada
em peregrinação lírica.
a matéria reinventa-se no útero dos nomes.

a figyelem lüktetésén
hullámzik át a tér.
a csend a hallható
őrületét kívánja.
az arc takarja az éjszakát
amíg a hegyek visszhangjai sodornak
bennünket
a korláttalanul lehetségesig.
az én művészetem képlékeny:
örökös lírai
vándorlással átitatott vászon.
az anyag újra feltalálja magát a nevek méhében.