O Medo (Portuguese)
Em verdade temos medo.
Nascemos no escuro.
As existęncias săo poucas;
Carteiro, ditador, soldado.
Nosso destino, incompleto.
E fomos educados para o medo.
Cheiramos flores de medo.
Vestimos panos de medo.
De medo, vermelhos rios
Vadeamos.
Somos apenas uns homens e a natureza traiu-nos.
Há as árvores, as fábricas,
Doenças galopantes, fomes.
Refugiamo-nos no amor,
Este célebre sentimento,
E o amor faltou: chovia,
Ventava, fazia frio em Săo Paulo.
Fazia frio em Săo Paulo...
Nevava.
O medo, com sua capa,
Nos dissimula e nos berça.
Fiquei com medo de ti,
Meu companheiro moreno.
De nos, de vós, e de tudo.
Estou com medo da honra.
Assim nos criam burgueses.
Nosso caminho: traçado.
Por que morrer em conjunto?
E se todos nós vivęssemos?
Vem, harmonia do medo,
Vem ó terror das estradas,
Susto na noite, receio
De águas poluídas. Muletas
Do homem só.
Ajudai-nos, lentos poderes do
Láudano.
Até a cançăo medrosa se parte,
Se transe e cala-se.
Faremos casas de medo,
Duros tijolos de medo,
Medrosos caules, repuxos,
Ruas só de medo, e calma.
E com asas de prudęncia
Com resplendores covardes,
Atingiremos o cimo
De nossa cauta subida.
O medo com sua física,
Tanto produz: carcereiros,
Edifícios, escritores,
Este poema,
Outras vidas.
Tenhamos o maior pavor.
Os mais velhos compreendem.
O medo cristalizou-os.
Estátuas sábias, adeus.
Adeus: vamos para a frente,
Recuando de olhos acesos.
Nossos filhos tăo felizes...
Fiéis herdeiros do medo,
Eles povoam a cidade.
Depois da cidade, o mundo.
Depois do mundo, as estrelas,
Dançando o baile do medo. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.casadobruxo.com.br |
|
Félelem (Hungarian)
Igazán félünk. Sötétben születünk. A létforma kevés: Postás, diktátor, katona. Sorsunk hiányos. Félelemre neveltek. Félelem-virág, amit szagolunk. Félelem-szövetet öltünk magunkra. Vörös félelem-folyókban Gázolunk. Alig vagyunk csak emberek, a természet kijátszott. Vannak a fák, a gyárak, Galoppozó betegségek, az éhség. Szerelembe menekülünk, E hírneves érzésbe, S a szerelem megcsal; esett, Szél fújt, hideg volt Săo Paulóban. Hideg volt Săo Paulóban… Havazott. Köpenyével a félelem Beburkol minket, és elernyeszt. Féltem tőled, Sötét hajú társam. Tőlünk, tőletek, és mindentől. Féltem a becsülettől. Polgárok így neveltek minket. Utunk ki van jelölve. Minek meghalni mind? És hogyha mind megélnénk? A félelem harmóniája: Jön az utcai terror, Az éjjeli rémület, borzadás Szennyezett víztől. A magányos ember Támaszai. Segíts, laudánum. Lassú a hatása. Míg a félénk dal megtörik, Elbomlik és elhallgat. Félelem-házat építünk majd, Kemény félelem-téglát készítünk, Félős gerendákat, pilléreket, Utcákat csupa félelemből s csendből. S mint bátortalan szárnyak, Mint gyáva fények, Érjük el óvatos Emelkedésünk csúcsát. Fizikájával a félelem Ennyit produkál: börtönőröket, Épületeket, írókat, E verset, Másfajta életet. Rettegjünk rettentően. Megértjük a legöregebbeket. A félelem alakította őket. Bölcs szobrok, Isten áldjon. Isten áldjon: megyünk előre, Megválunk lángoló szemektől. Oly boldog fiaink… Hű örökösei a félelemnek, Ők népesítették be ezt a várost, A város után a világot, A világ után a csillagokat, Eljárva a félelem táncát.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.lato.ro |
|