Ferreira, Ascenso: Nemzeti történelem (História Pátria in Hungarian)

Plantando mandioca, plantando feijão,
colhendo café, borracha, cacau,
comendo pamonha, canjica, mingau,
rezando de tarde nossa Ave-Maria,
 Negramente...
  Caboclamente...
   Portuguesamente...
A gente vivia.

De festas no ano só quatro é que havia:
Entrudo e Natal, Quaresma e Sanjoão!
Mas tudo emendava num só carrilhão!
E a gente vadiava, dançava, comia...
 Negramente...
  Caboclamente...
   Portuguesamente...
Todo santo dia!

O Rei, entretanto, não era da terra!
E gente pra Europa mandou-se estudar...
Gentinha idiota que trouxe a mania
de nos transformar
da noite pro dia...

A gente que tão
 Negramente...
  Caboclamente...
   Portuguesamente...

(E foi um dia a nossa civilização
tão fácil de criar!)

Passou-se a pensar,
passou-se a cantar,
passou-se a dançar,
passou-se a comer,
passou-se a vestir,
passou-se a viver,
passou-se a sentir,
tal como Paris
pensava,
cantava,
comia,
Sentia...
A gente que tão
 Negramente...
  Caboclamente...
   Portuguesamente...
Vivia!

Ültetve babot s maniókát,
szedve kávét, kaucsukot, kakaót,
falva málét, kanzsikát, mingaót,
mormolva az imát, ha éj lett,
 néger módra...
   kabokló módra...
     portugál módra...
így folyt az élet.

Csak négy ünnepe volt itt minden évnek,
Farsang és Húsvét, Nagyböjt és János-nap.
De minden szép, a harangok ha szólnak!
A népek faltak, táncoltak, zenéltek ...
 néger módra...
   kabokló módra...
     portugál módra -
ünnep volt az élet!

S a király! mintha nem a földön élne...
Tanulni sokan Európába mentek.
Bolond ötlet volt az a nagy kísérlet,
átformálni minket
egyszerre, végleg...

őket, kik éltek
 néger módra...
   kabokló módra
     portugál módra...

(Felépíteni civilizációnkat
egy nap oly könnyűvé lett!)

Úgy kellett gondolkodni,
úgy kellett dalolni,
úgy kellett táncolni,
úgy kellett enni,
úgy kellett öltözni,
úgy kellett élni,
úgy kellett érezni,
ahogy Párizs
gondolkodott,
dalolt,
evett
meg érzett...
nekik, akik oly
 néger módra...
   kabokló módra...
    portugál módra...
éltek!