Ferreira, José Gomes: Recordar torna o mundo mais exacto
Recordar torna o mundo mais exacto (Portuguese)(Meditação debaixo da tília do Jardim.)
Recordar torna o mundo mais exacto com réguas de fumo, ângulos perfeitos de olhos nos astros - e a inoncência daquele céu pardo das manhãs inconcretas que todos se lembram de ser azul e não verde para lhe chamarmos oceano ou folha de árvore.
A realidade é mais confusão máquina-doida-de-repetir sombras inconcluídas, bocas dependuradas nos ramos e nas corolas, destinos de morder o vento, narinas nas flores, conluio de pássaros com o sol, as plantas enganaram-se e deram incêndios em vez de rosas, construção da Cidade da Morte com pele e cal, ervas pisadas por espectros - e este cheiro tão bom a sonho que torna o mundo mais efémero e real.
As aves nos fios telefónicos alimentam-se de palavras.
|
Az emlékezés pontosabbi teszi a világot (Hungarian)(Gondolatok a kerti hársfa alatt.)
Az emlékezés pontosabbá teszi a világot a füst-léniák s a csillagokra függesztett tekintetektől bezárt szögek tökélye által – nem így a meghatározhatatlan általában-reggelek barnás-szürke egének ártatlansága, amelyre mindenki úgy emlékezik, kék volt és nem zöld, hogy óceánnak nevezzük vagy falevélnek.
A valóság nagyobb káosz, tébolyult gépezet megállíthatatlanul ontja az árnyakat, az ágakról és pártákról lecsüngő szájakat, szelet harapó sorsokat, orrlikakat a virágokon, madarak fortélyos szövetségét a nappal, növényeket, melyek tévedésből tűzvészt virágoztak, nem rózsafejet, a Halál Városának építését vérrel és mésszel, szellemektől megtaposott füveket – és azt az álombéli jó illatot, amely valóságosabbá varázsolja ezt a tünékeny árnyékvilágot.
A telefonvezetékeken ülő madarak szavakkal táplálkoznak.
|