Fonseca, Manuel da: Coro dos Empregados da Câmara
Coro dos Empregados da Câmara (Portuguese)É tão vazia a nossa vida, é tão inútil a nossa vida que a gente veste de escuro como se andasse de luto. Ao menos se alguém morresse e esse alguém fosse um de nós e esse um de nós fosse eu…
… O Sol andando lá fora, fazendo lume nos vidros, chegando carros ao largo com gente que vem de fora (quem será que vem de fora?) e a gente pràqui fechados na penumbra das paredes, curvados pràs secretárias fazendo letra bonita.
Fazendo letra bonita e o vento andando lá fora, rumorejando nas árvores, levando nuvens pelo céu, trazendo um grito da rua (quem seria que gritou?) e a gente pràqui fechados na penumbra das paredes, curvados pràs secretárias fazendo letra bonita, enchendo impressos, impressos, livros, livros, folhas soltas, carimbando, pondo selos, bocejando, bocejando, bocejando.
|
A városi tanács hivatalnokainak kórusa (Hungarian)Olyan üres az életünk, olyan haszontalan. Az ember sötét ruhában jár, mintha gyászt viselne. Ha legalább meghalna valaki, valaki közülünk való, talán ha én...
... Odakint süt a nap, fényt vet az ablakokra, kocsik érkeznek a térre emberekkel, akik jönnek valahonnan (ki lehet az, aki kintről idetart?), míg mi bezárva, a falak közti félhomályban az íróasztal fölé görnyedünk, szép betűket rajzolva körmölünk.
Szép betűket rajzolva körmölünk, míg odakünn a szél éli életét, zajong, süvölt a fák között, felhőket kerget az égen, kiáltást lebegtet az utcán (vajon ki kiáltott?), és mi, bezárva ide a falak közti félhomályban az íróasztalok fölé görnyedünk, szép betűket rajzolva körmölünk, nyomtatványokat töltünk ki, nyomtatványokat szakadatlan, könyvelünk, könyvelünk, laponként átíró tömböket stemplizünk, bélyegeket ragasztgatunk, és ásítozunk, ásítozunk, ásítozunk.
|