Golgona, Anghel: Perfeitamente domesticada

aparentando todo um rebanho de boas intenções,
atacava pela calada.
 
Desta vez, foi em pleno palco,
à frente de toda a gente.
 
Unhas e peles, braços em volta.
O bico dos abutres
a rasgar o dia em dois.
 
Ninguém gritou,
mas houve sangue.
Não me lembro se fui César,
se fui Bruto.

ahogy az akol körbekerítette egy egész nyáj,
jóindulatúnak látszott.
 
Most viszont nyitott színpadon ment,
mindenki szeme előtt.
 
Sorjában körmök és irhák, karok.
A keselyűk csőre
amint a napot kettétépte.
 
Senki nem kiabált,
pedig vér volt.  
Cézár voltam-e, Brutus voltam-e,
nem emlékszem.