Macedo, Helder: Küszöb (Limiar in Hungarian)
Limiar (Portuguese)Levanto a voz para invadir a treva. A vida fustigada enfrenta o brusco e fértil precipício que a sustém. A própria identidade se suspende e tomba, informe, no impossível excesso do canto que a revela.
Nada redime o logro se a vida é o limite de ser outrem.
Porém que a voz assuma e recupere na sempre mais amarga ferida a escuridão que gera o próprio canto. E impessoal sibile o frio surto que define e oculta sabida, a treva, a só real, já falsa.
|
Küszöb (Hungarian)Hangos szóval lépek homályba én. A megvert élet szembeszáll a mély, termékeny szakadékkal, mely megtart. Az azonosság maga megtörik, s formátlanul zuhan a dal leleplező abszurd túlzásiba.
Nincs vigaszunk, ha fáj, hogy élni annyi: más sosem leszünk.
Mégis, a hangnak vállalnia kell, hogy visszaszerzi ő az egyre keserűbb seb mélyében a homályt, mely megváltja majd a dalt. Süvítsen csak mindig személytelen a hideg lendület, mely szóba zár, és bölcsen elrejti az igazat: a létező homály is rég hamis.
|