Machado de Assis, Joaquim Maria: Círculo Vicioso

Bailando no ar, gemia inquieto vaga-lume:
- Quem me dera que fosse aquela loura estrela,
que arde no eterno azul, como uma eterna vela!
Mas a estrela, fitando a lua, com ciúme:

- Pudesse eu copiar o transparente lume,
que, da grega coluna á gótica janela,
contemplou, suspirosa, a fronte amada e bela!
Mas a lua, fitando o sol, com azedume:

- Misera! tivesse eu aquela enorme, aquela
claridade imortal, que toda a luz resume!
Mas o sol, inclinando a rutila capela:

- Pesa-me esta brilhante aureola de nume...
Enfara-me esta azul e desmedida umbela...
Porque não nasci eu um simples vaga-lume?

Epedve nyög a légben cikázó fénybogárka:
– "Bár lennék én ama szőke csillag, mely ég fenn
örök fátyol gyanánt az örök azúr égen!"
De a csillag irígyen szemét a holdra tárja:

– "Bár hasonlítanék ez áttetsző sugárra,
mely görög oszlopot s gót ablakot becéz lenn,
s gyöngéd ívek felett vágyón mereng az éjben!"
De a hold a napot keserűen csodálja:

– "Én nyomorult! ó bár enyém lenne egészen
e roppant ragyogás, a fény örökös árja!"
S a nap a csillogó templomhoz hajlik éppen:

– "Terhes ez isteni fényesség glóriája
és kín e mérhetetlen azúr ernyője nékem…
Mért nem lehettem én parányi fénybogárka?"