This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Machado de Assis, Joaquim Maria: Egy teremtmény (Uma Criatura in Hungarian)

Portre of Machado de Assis, Joaquim Maria
Portre of Tótfalusi István

Back to the translator

Uma Criatura (Portuguese)

Sei de uma criatura antiga e formidável,
Que a si mesma devora os membros e as entranhas,
Com a sofreguidão da fome insaciável.

Habita juntamente os vales e as montanhas;
E no mar, que se rasga, à maneira do abismo,
Espreguiça-se toda em convulsões estranhas.

Traz impresso na fronte o obscuro despotismo;
Cada olhar que despede, acerbo e mavioso,
Parece uma expansão de amor e egoísmo.

Friamente contempla o desespero e o gozo,
Gosta do colibri, como gosta do verme,
E cinge ao coração o belo e o monstruoso.

Para ela o chacal é, como a rola, inerme;
E caminha na terra imperturbável, como
Pelo vasto arealum vasto paquiderme.

Na árvore que rebenta o seu primeiro gomo
Vem a folha, que lento e lento se desdobra,
Depois a flor, depois o suspirado pomo.

Pois essa criatura está em toda a obra:
Cresta o seio da flor e corrompe-lhe o fruto,
E é nesse destruir que as suas forças dobra.

Ama de igual amor o poluto e o impoluto;
Começa e recomeça uma perpétua lida;
E sorrindo obedece ao divino estatuto.

Tu dirás que é a morte; eu direi que é a vida.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://pensador.uol.com.br

Egy teremtmény (Hungarian)

Egy teremtményt tudok, ős-régit és kegyetlent,
mely önnön tagjait s bensőjét felzabálja
nem csillapítható mohóságtól üzötten.

A völgyet lakja és a hegység is tanyája,
s vad görcsökben vonaglón kinyújtózik a roppant
tengerben, mely sötét mélységeit kitárja.

A homlokán a durva önkény pecsétje ott van,
s pillantásaiban, ha keserű, ha gyengéd,
önzés és szerelem iker-sugára lobban.

Hidegen mérlegel, sem bút nem nézve, sem kéjt,
se kolibrit, se férget szeretni ő nem átall,
s a szépet és a rútat szívére vonja egyként.

Őneki a galamb egyenlő a sakállal,
s feltarthatatlanul töri útját a földön,
mint vaskos elefánt tágas fenyéren által.

A fán, amely rügyét előbb kibontja zölden,
friss pompájában áll a levél már, midőn nyit
a szép virág, s a végén az áhított gyümölcs jön.

E teremtmény azonban ilyen rendet nem őriz;
virágkelyhet hasit fel, a gyümölcsöt elölvén,
és épp e rombolásban kettőzi meg erőit.

Tisztát és szennyeset egyként szeret ez ős-lény;
nekikezd újra s újra az örök küszködésnek,
s mosolygva végzi, mit kiszab az égi törvény.

Azt mondod, a Halál ez; azt mondom én: az Élet.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap