Matos Guerra, Gregório de: Melyben a költő Ericeira gróf, D. Luís de Meneses dicséretéért fohászkodik megtagadva az ő kegyes szívélyességét (Ao Conde da Ericeira, D. Luís de Meneses, pedindo louvores ao Poeta, que não lhe achando ele préstimo algum in Hungarian)

Um soneto começo em vosso gabo,

Contemos esta regra por primeira;

Já lá vão duas e esta é a terceira,

Já este quartetinho está no cabo.

Na quinta troce agora a porca o rabo,

A sexta vá também desta maneira;

Na sétima entro já com grã canseira,

E saio dos quartetos muito brabo.

Agora nos tercetos que direi?

Direi que vós, Senhor, a mim me honrais,

Gabando-vos a vós, e eu fico um rei.

Nesta vida um soneto já ditei,

Se desta agora escapo, nunca mais;

Louvado seja Deus, que o acabei.

Szonettem kezdje őkegyelme üdve:

Fő aranyszabály imént kimondatik -

Két sorom kész, itt szökell a harmadik;

Na ím, e strófa máris nyélbe ütve.

Kocám farát riszálja most ez öttel,

Hatost is ily manírral körmölök le,

Hetest betoldok fáradtan zörögve,

S kvaternám végin csúnya méreg önt el.

Most a tercinákba vajh mi költhető?

Mondván, uram, ön megtisztel fölöttébb,

Ám dicsérve önt csak én leszek Dicső.

Életemben így ma egy szonett betelt;

Ha ezt megúszom, nem citálok többé:

Áldott az Isten, hogy itten vége lett.