Matos Guerra, Gregório de: Leírja, mik valának akkoriban Bahiában (Descrevo que era Realmente Naquele Tempo a Cidade da Bahia in Hungarian)

A cada canto um grande conselheiro,

Quer nos governar cabana e vinha,*

Não sabem governar sua cozinha,

E podem governar o mundo inteiro.

Em cada porta um freqüente olheiro,

Que a vida do vizinho, e da vizinha

Pesquisa, escuta, espreita e esquadrinha,

Para a levar à Praça e ao Terreiro.

Muitos mulatos desavergonhados

Trazidos pelos pés os homens nobres,

Posta nas palmas toda a picardia.*

Estupendas usuras* nos mercados,

Todos os que não furtam muito pobres:

E eis aqui a cidade da Bahia.

Cabana e vinha: no sentido de negócios particulares.

Picardia: esperteza ou desconsideração.

Usuras: juros ou lucros exagerados.

Minden sarkon egy nagyságos tanácsnok,

ki házunk s szőlőnk kormányozni vágyik,

s bár egy konyhát is bajosan irányít,

kormányzója lehet a nagy világnak.

Minden kapuban egy kíváncsi ácsorg,

ki a szomszédok életébe áhít

belesni, figyelni s kémlelni váltig,

hogy hírt vigyen köztérnek és határnak.

Szégyentelen mulattok, mint a nyájak,

nemes emberek mind lábbal tiportan,

csak a gazságnak nincsen semmi híja.

A piactereken gyönyörű gyárak,

akik nem lopnak, mélységes nyomorban –

ím előtted áll városom, Bahia.