Osório, António: Egy mirtuszhoz (A um mirto in Hungarian)
A um mirto (Portuguese)Nascido antes de Cristo Uma vez mais floriu o velho e agora jovem mirto.
Junto ao poço as suas fundas raízes e o mesmo vivo, sempre generoso aroma das folhas; o tronco torturado por nodosas chagas, cavernas, golpeado de musgo e cobre, mas com baixos, com tenazes rebentos.
Quantos ali perdeste, quantos se amaram à tua sombra? Alguém como eu acaso te beijou? Quantos passos em volta? Quanta chuva desejou o Romano que para aqui te trouxe?
E quantas exalações da vida assististe como muda testemunha, ó corpo mediterrâneo sobrevivente a tantos tantos deuses mortos?
|
Egy mirtuszhoz (Hungarian)Még egyszer kivirágzott a Krisztus előtt sarjadt vén, s újra ifjú mirtusz.
A kút mellett mély gyökeret eresztett, és ugyanaz a mindig élő, áldó illat száll leveléből, míg a törzse sebekkel terhes, üregektől bütykös, s bár mohák s réz szabdalja össze kérgét, mégis kicsiny, szívós sarjak szülője.
Hányakat veszejtettél el te, s hányan szerettek itt, árnyékodban vajon? Hozzám hasonló megcsókolt-e egyszer? Hány láb járt körbe? Es mennyi esőt várt a Római, ki elhozott e földre?
És hány haláltusát néztél te végig néma tanúként, mediterrán-húsú, ki túlélted sok isten pusztulását?
|