Peixoto, José Luís: Abidjani anzix (Fotografia de Abidjan in Hungarian)

Abidjan tem cicatrizes nas ancas.
Cuidadoso, pouso as mãos noutro lado,
seguro Abidjan pela cintura.
Não porque as cicatrizes sejam dolorosas,
há muito que Abidjan se habituou a elas,
mas porque me fazem impressão a mim.
As cicatrizes de Abijan foram-lhe feitas pela avó
com um ferro em brasa, quando era criança.
Eu e Abijan bebemos garrafas de coca-cola.
Seguramo-las como algo valioso,
somos senhores por um momento.
Abidjan diz: mostra-me o teu quarto,
e eu, não sou capaz de resistir.

Abidjannak hegek vannak a csípőjén.
Óvatosan a másik oldalra teszem a kezem,
átölelem Abidjan derekát.
Na nem mintha fájdalmasak volnának azok a hegek,
Abidjan régen megszokta őket,
én viszont egyszerűen borzadok tőlük.
Abidjan csípőjén a hegeket a nagymamája okozta
szenes vasalóval, amikor Abidjan még gyerek volt.
Abidjan és én üveges kólát iszunk,
úgy markoljuk az üveget, mint valami nagy értéket,
urak vagyunk egy pillanatra.
Abidjan azt mondja, hogy mutasd meg a szobád,
és én szokás szerint nem bírok ellenállni.