Pessoa, Fernando: Quanta tristeza e amargura afoga
|
Quanta tristeza e amargura afoga (Portuguese)(Odes de Ricardo Reis)
Quanta tristeza e amargura afoga Em confusão a estreita vida! Quanto Infortúnio mesquinho Nos oprime supremo! Feliz ou o bruto que nos verdes campos Pasce, para si mesmo anónimo, e entra Na morte como em casa; Ou o sábio que, perdido Na ciência, a fútil vida austera eleva Além da nossa, como o fumo que ergue Braços que se desfazem A um céu inexistente.
|
Ó, mennyi bánat, mennyi keserűség (Hungarian)
(Ricardo Reis ódái)
Ó, mennyi bánat, mennyi keserűség, Szánalmas életünket mennyi kis baj Taszítja zűrzavarba Fensőbbséget hazudva! A zöld mezőkön boldog a barom, Ki névtelen magának, s a halálba Úgy lép mint otthonába! És boldog a bölcs, kit Eltölt tudása, ki a semmi létet Létét feledve nézi mint a füstöt; s a nemlétező égre A füst ág-boga foszlik.
|
