Pessoa, Fernando: Uns, com os olhos postos no passado

(Odes de Ricardo Reis)

Uns, com os olhos postos no passado,

Vêem o que não vêem; outros, fitos

Os mesmos olhos no futuro, vêem

O que não pode ver-se.

Porque tão longe ir pôr o que está perto —

A segurança nossa? Este é o dia,

Esta é a hora, este o momento, isto

É quem somos, e é tudo.

Perene flui a interminável hora

Que nos confessa nulos. No mesmo hausto

Em que vivemos, morreremos. Colhe

O dia, porque és ele.

(Ricardo Reis ódái)

Vannak, akik a múltba elmerülve

Látják, amit nem láthatnak; mások

Nézik a jövőbe kerekedő szemmel

Mit látni nem lehet.

Minek hát messze menni, oly közel

A bizonyosság. Ez a nap,

Ez az óra, ez a perc,

Ezek vagyunk, ez minden.

Határt nem érve jár a véghetetlen óra,

Semmik vagyunk, mutatja. Egyként

Lélegzünk életet, halált. Ragadd meg

Az órát. Hiszen ő – te vagy.