This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Schmidt, Augusto Frederico: Az elválás (A partida in Hungarian)

Portre of Schmidt, Augusto Frederico

A partida (Portuguese)

Quero morrer de noite –

As janelas abertas,

Os olhos a fitar a noite infinda.

 

Quero morrer de noite –

Irei me separando aos poucos,

Me desligando devagar.

A luz das velas moldará meu rosto lívido.

 

Quero morrer de noite –

As janelas abertas,

Tuas mãos chegarão água aos meus lábios

E meus olhos beberão a luz triste dos teus olhos,

Os que virão, os que ainda não conheço,

Estarão em silêncio,

Os olhos postos em mim.

 

Quero morrer de noite –

As janelas abertas,

Os olhos a fitar noite infinda.

 

Aos poucos me verei pequenino de novo, muito pequenino.

O berço se embalará na sombra de uma sala

E na noite, medrosa, uma velha coserá um enorme boneco.

Uma luz vermelha iluminará o dormitório

E passos ressoarão quebrando o silêncio.

Depois na tarde fria um chapéu rolará numa estrada...

 

Quero morrer esta noite –

As janelas abertas.

Minha alma sairá para longe de tudo, para bem longe de tudo.

 

E quando todos souberem que já não estou mais

E que nunca mais voltarei,

Haverá um segundo, nos que estão

E nos que virão, de compreensão absoluta.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.avozdapoesia.com.br

Az elválás (Hungarian)

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva,

szemem a roppant éjszakába vájjon.

 

Éjjel legyen halálom.

Megyek mindentől elszakadva rögvest.

Lassan eloldozódom.

Sáppadt arcom a gyertyafény formába önti.

 

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva –

kezed vizet közelít ajkaimhoz,

szemem szomorú fényt iszik szemedből,

mely elfordul, melyet nem ismerek még,

mely fürkész néma csendben,

rám szegeződve.

 

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva –

szemem a roppant éjszakába vájjon.

 

Hamarost újra gyermekként látom magam, kicsiny gyerekként,

egy nagy szobában, árnyban ring a bölcső,

és az éjben nagy rongybabát varr egy félénk anyóka,

a hálótermet vörhenyeges fény deríti föl.

És léptek visszhangoznak megtörve a csöndet.

Aztán a hideg estén egy kalap görög az utcán.

 

Éjjel legyen halálom.

Az ablakok kitárva –

A lelkem messze indul, messze mindenektől.

 

S ha már mindenki tudja, hogy többé nem vagyok,

és hogy nem térek vissza soha többé,

felvillan egy pillanatra – a létezőkben

s az eljövőkben – az abszolút megértés.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap