Sena, Jorge de: Em des-louvor da velhice
Em des-louvor da velhice (Portuguese)Para viver-se longamente ou se é de ferro, ou vendo um velho penso: quanta gente assassinou, envenenou, pisou ou destruiu? Quantas vidas desfeitas há nessa memória que já se esquece calma pela paz da morte? Bandidos os humanos, quem não sobrevive à custa de outras vidas? Quanto sangue, quanta bondade, quanto de inocência não devorou feroz e com rosnidos que são agora as rugas venerandas e aquele encanto de uma pele trilhada por azuis róseas pequeninas veias? Mesmo essa pele quantas vezes não foi que a largou esfolada no entre pedras, como a serpente que se despe e passa? Ou se é de ferro. Ou criminoso antigo que a si se perdoou do mal que fez e aos outros perdoou que tenham sido as vítimas.
|
Az öregség nem-dicsőítése (Hungarian)Megélni hosszú éveket akárha vasból lévőn, vagy aggot látni, az jut az eszembe: hány embert ölt, tiport, tett tönkre, mérgezett meg? Hány élet semmisült ezen emlékezetben, mely már felejt halál békéjén megnyugodva? Az emberek hát banditák, ki az aki más élet kárán nem képes rá, túléljen mindent? Mennyi vért, mennyi jóságot, ártatlanságból is mennyit hogy felfalt azon vad morgások közt, melyek ma mára tiszteletreméltó ráncok, s a kék érrózsácskás bőr bölcs báját jelentik? S ugyane bőrt felhorzsolva le nem vedlette egyszer sem is, mint a kövek között a kígyó, miután, ha ledobta, halad máris tovább. Avagy vasból való. Vagy ősgonoszként magának megbocsátott minden bűnt, s másoknak mind megbocsátotta, hogy áldozatok voltak.
|