Tamen, Pedro: O Mar é Longe, mas Somos Nós o Vento
O Mar é Longe, mas Somos Nós o Vento (Portuguese)O mar é longe, mas somos nós o vento; e a lembrança que tira, até ser ele, é doutro e mesmo, é ar da tua boca onde o silêncio pasce e a noite aceita. Donde estás, que névoa me perturba mais que não ver os olhos da manhã com que tu mesma a vês e te convém? Cabelos, dedos, sal e a longa pele, onde se escondem a tua vida os dá; e é com mãos solenes, fugitivas, que te recolho viva e me concedo a hora em que as ondas se confundem e nada é necessário ao pé do mar.
|
Messze a tenger, s mi vagyunk a szél (Hungarian)Messze a tenger, s mi vagyunk a szél; emlékké lettünk, olykor ha másé, mégis a miénk: lélegzeted, a csönd és az éjszaka gyönyöre. Merre vagy, miféle köd takar el, hogy nem láthatom a reggelt, amely megpillant téged, amely a tiéd? Hajszálak és só, ujjak s bőrdarabok rejtőznek valamerre, önnön magad, és ünnepi remegő kezekkel ajándékként gyűjtelek egybe, miként a percet, melyben hullámok vegyülnek a tenger nyugalmával
|