Vasconcelos, Mário Cesariny de: You are Welcome to Elsinore (You Are Welcome To Elsinore in Hungarian)
You Are Welcome To Elsinore (Portuguese)Entre nós e as palavras há metal fundente entre nós e as palavras há hélices que andam
e podem dar-nos morte violar-nos tirar do mais fundo de nós o mais útil segredo entre nós e as palavras há perfis ardentes espaços cheios de gente de costas altas flores venenosas portas por abrir e escadas e ponteiros e crianças sentadas ŕ espera do seu tempo e do seu precipício
Ao longo da muralha que habitamos há palavras de vida há palavras de morte há palavras imensas, que esperam por nós
e outras, frágeis, que deixaram de esperar há palavras acesas como barcos e há palavras homens, palavras que guardam o seu segredo e a sua posiçăo
Entre nós e as palavras, surdamente, as măos e as paredes de Elsenor
E há palavras noturnas palavras gemidos palavras que nos sobem ilegíveis ŕ boca palavras diamantes palavras nunca escritas palavras impossíveis de escrever por năo termos conosco cordas de violinos nem todo o sangue do mundo nem todo o amplexo do ar e os braços dos amantes escrevem muito alto muito além do azul onde oxidados morrem palavras maternais só sombra só soluço só espasmo só amor só solidăo desfeita
Entre nós e as palavras, os emparedados e entre nós e as palavras, o nosso dever falar
|
You are Welcome to Elsinore (Hungarian)Köztünk s a szavak közt forrasztó fém munkál köztünk s a szavak közt légcsavar kavarog
oszthat halált meggyalázhat és kifoszthat titkainkért lényünk mélyébe kotorva köztünk s a szavak közt arcélek izzanak föl és terek zsúfoltan emberi hátakkal virágok mérgezőn és kapuk még felnyitásra várva és lépcsők óraszerkezetek s gunnyasztó kisdedek az idő rothasztó sírjában
S a hosszú falban hol bevakolva lakunk az élet-szavak és a halál szavai s a létezés roppant igéi várnak ránk
vannak gyönge szók föladták hogy várjanak s lobognak is szavak mint felgyújtott hajók és vannak emberi nyelv szülte szavaink melyek őrzik titokzatos ős-statusuk
Köztünk s a szavak között érzéketlenül s rejtélyesen feszülnek Helsingör falai
Vannak éji szavak nyögések szavai s szók melyek érthetetlen tolulnak szánkra gyémánt szavak a még soha le nem írtak és szavak amelyek leírhatatlanok
mert nincsenek húrjaink kizengetni őket ahhoz a föld sok vére ózona is kevés ám a szeretők a kék magosba írnak és égi vizektől rozsdáltan halnak meg anyai szavak csak árnyék csak zokogás csak a gyönyör eksztázisa csak torz magány
De sorsparancs hogy közénk s a szavak közé befalazottakhoz beszélni nekünk kell
|