Arghezi, Tudor: De-abia plecaseși

De-abia plecaseşi. Te-am rugat să pleci.

Te urmăream de-a lungul molatecii poteci,

Pân-ai pierit, la capăt, prin trifoi.

Nu te-ai uitat o dată înapoi!

Ţi-as fi făcut un semn, după plecare,

Dar ce-i un semn din umbră-n depărtare?

Voiam să pleci, voiam şi să rămâi.

Ai ascultat de gândul ce-l dintâi.

Nu te oprise gândul fără glas.

De ce-ai plecat? De ce-ai mai fi rămas?

Alig mentél el. Én kértem, hogy menj.

Ahogy mentél az úton, lépteid figyeltem,

míg eltakart sok lóherevirág.

Egyszer sem tekintettél vissza rám!

Intettem volna, miután elmentél,

de olyan messze minek integetnék? 

Akartam, hogy menj, azt is, hogy maradj.

Te meghallgattad első gondolatomat.

Néma óhajom nem tartott itt tovább.

Miért mentél el? Minek maradnál?