Rugămintea din urmă (Romanian)
Eşti schilav tot! Un cerşetor Te-ntorci acum acasă, Şi ce fecior frumos erai! Dar oricum eşti, ce-ţi pasă! Tu vei vedea iar satul tău Şi casa voastră-n vale, Şi biata mamă-ţi va ieşi Plângând în cale.
Şi eu rămân să mor pe-aici Cu liftele păgâne! Ah, parcă simt că n-am s-ajung Să văd ziua de mâine. Cu douăzeci deodată-n car La groapă mă vor duce, Şi, bun e Domnul, de-om avea La cap o cruce.
Noi de copii ne ştim, şi-am fost Ca fraţii, ba mai bine. Eu de-am avut un singur ban L-am împărţit cu tine; Şi tu cu gura foc prindeai Să-mi dai ajutorare; Să-ţi răsplătească Dumnezeu, Că-i bun şi mare!
Şi-auzi acum! De-or întreba În sat de-a mea venire Tu-n loc de adevăr să spui Că n-ai de mine ştire, Că n-am fost la un regiment Dar spune-le ce-ţi place. Că pentru ei ori viu, ori mort, Totuna face.
Iar mamei Doamne, cum aş vrea Credinţa s-o înşele! Să-i spui că m-ai lăsat rănit La Turnu-Măgurele, Dar voi sosi cât de-n curând. Ascultă-mi rugămintea, Că mama, dac-ar şti că-s mort, Şi-ar pierde mintea.
Tu s-o amâi cu zi de zi Şi spune-i câte toate, Ea e bătrână, n-are mult Să mai trăiască, poate; Şi pentru ce să-i amărăşti Şi zilele puţine? Că n-are-n lume bun şi drag Decât pe mine.
Iar Linii, de s-ar întâmpla Să vă-ntâlniţi vrodată, Să-i spui că-s sănătos şi-aş vrea S-o aflu măritată. Tu uită-i-te-n ochi să vezi De-o doare ori n-o doare; Iar dacă vei vedea-o stând Nepăsătoare,
Să-i spui că m-ai lăsat rănit Pe umedele paie, Că doctorul în carnea mea Adâncă brazdă taie, Că de dureri eu mă izbesc Şi urlu ziua-ntreagă, Şi c-am murit gândind la ea, Că mi-a fost dragă.
Şi dacă ochii ei atunci Mai tulburi se vor face, N-o mângâia! E de prisos, Te rog s-o laşi în pace. O frunză veştedă nu-ţi dă Cuvânt să zici că-i toamnă Şi-o lacrimă în ochii ei Nimic nu-nseamnă!
Şi-acum dă-mi mâna! A sunat Cornistul de plecare, Du Oltului din partea mea O caldă salutare, Şi-ajuns în ţară, eu te rog, Fă-mi cel din urmă bine: Pământul ţării să-l săruţi Şi pentru mine! Uploaded by | P. Tóth Irén |
Source of the quotation | http://poeziisiversuri.com/george-cosbuc/rugamintea-din-urma/ |
|
Utolsó kívánság (Hungarian)
Nyomorék vagy! Ma koldusként Térsz otthonodba vissza, S micsoda fess legény voltál! De mit törődsz most azzal! Megláthatod a faludat, Házatokat a völgyben, Zokogva rohan majd szegény Anyád elébed.
Én itt maradok meghalni Az istentelenekkel! Úgy érzem, nem érem meg Élve a holnap reggelt. Úgy visznek majd a gödörig - Húsz holttal egy szekéren, S jó az Isten, ha egy kereszt Jut a végéhez. Szerettük egymást gyermekként, Mint testvérek - sőt, jobban. Utolsó pénzem felét is Mindig neked adtam. Te tűzzel-vassal rohantál segíteni, ha kellett, A Jóisten fizesse meg, Mert nagy, és kegyes! Most jól figyelj: ha kérdeznék A faluban jöttömet, Igazság helyett annyit mondj: Nem voltam együtt veled... Más regimentnél szolgáltam. Vagy mondj bármit, mi tetszik, Hogy élek-e, vagy halok, úgy- sem számít nekik. És anyámnak, oh Istenem, Bár érzéke becsapná! - Mondd, hogy sebesülten Mágurele-nél hagytál, De nemsokára érkezem! - Ez lenne kívánságom, Hisz eszét vesztené szegény Sejtve halálom. Te bíztasd őt, nap-nap után, Mesélj rólam bármit, Öreg szegény, talán nincs is Sok idő haláláig. Miért legyen még nehezebb rövidke élete? Hisz kívülem régóta nincs Neki senkije. S ha egyszer úgy hozná a sors, Hogy összefutsz Linával, Mondd neki, hogy jól vagyok - Menjen férjhez bátran. Te mélyen fürkészd szemeit, Megtudni, mit érez, S ha úgy látod nem érdekli Élek - nem élek, Mondd, hogy rothadó szalmán Hagytál sebesülten, Az orvos barázdákat vájt Húsomba mélyen, Hogy vad kínoktól gyötörve Vergődtem éjjel-nappal, S ő halálomkor is velem volt gondolatban. Ha rezzenéstelen szemét Homályosodni véled, Ne vigasztald! Felesleges, Menj utadra, kérlek. Amint egy hervadó levél Nem hozza el az őszt sem, Egy könnycsepp szemeiben Semmit nem jelent!
Most add kezed! Kürt hangja hív, Indulásra készen, Az Olt-nak vidd üdvözletem, Ha arra jársz éppen, S mielőtt végleg elválnánk, Egy utolsó kívánság: Csókold meg helyettem is Hazánknak porát!
|