Eminescu, Mihai: Velence (Venetia in Hungarian)

S-a stins viata falnicei Venetii,
N-auzi cintari, nu vezi lumini de baluri;
Pe scari de marmura, prin vechi portaluri,
Patrunde luna, inalbind paretii.

Okeanos se plinge pe canaluri...
El numa-n veci e-n floarea tineretii,
Miresei dulci i-ar da suflarea vietii,
Izbeste-n ziduri vechi, sunind din valuri.

Ca-n tintirim tacere e-n cetate.
Preot ramas din a vechimii zile,
San Marc sinistru miezul noptii bate.

Cu glas adinc, cu graiul de Sibile,
Rosteste lin in clipe cadentate:
"Nu-nvie mortii - e-n zadar, copile!"

Büszke Velence élete kilobbant,
Nincs dal, s nem csillog bálak tünde fénye;
Ó falakat a hold von hófehérbe,
S leng márványlépcsőn, ívelt csarnokokban.

Okéanosz a bús kanálisokban
Örökifjan jajong már ezer éve,
Új életet lehellne kedvesébe,
De zúg csak, és komor falakra dobban.

Mint temetőben, mély csönd ül a várra.
Márknak, e rég időkből maradt szentnek
Szája a zordon éjfélt elkiáltja.

Igéi mély, szibilla-hangon zengnek
A múló percek bongó ritmusába:
"A holt nem éled - mindhiába, gyermek! "