Nézd, hogy öleli a holdat
a lángokban izzó ég,
ezüstje körbeszegi
vén házunk küszöbét.
És nem tudom miért, mint-
ha valami biztatna,
érezzem, mily keserű
ez az őszi éjszaka.
Fák könnye kicsordul
halott leveleikből,
reszkető dallam szól
végtelen messzeségből.
Valami bizonytalan
búbánat nyomja lelkem -
hiányzik az otthon
mit sohasem feledtem.
Ábrándozni szelíd
dallam csobogásán,
gondjaimban anyám
öle legyen a párnám.
Gyöngéden, mint más senki
hajamra csókot hintsen,
jósoljon szerencsét
ezüstös tincseimben.
Ölének melegébe
temesse arcomat,
remény könnye csillanjon
rezgő szemhéjja alatt.
És hideg homlokomra
hulljon remény könnye,
mint csordogáló láng
egy hógolyó-tetemre.