This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Goga, Octavian: Părăsit

Portre of Goga, Octavian

Părăsit (Romanian)

Mor multe şiraguri de clipe,
Şi nimeni nu-mi bate la poartră
Când vremea-mi aşterne pe suflet
Cenuşa ei aspră şi moartă.

Vin neguri cu noaptea pe umeri,
Şi bezna mă-nghite, nătângă,
Şi viforul vine, păgânul,
A viselor aripi să-mi frângă.

Nu-i rază să-mi mângâie fruntea,
Încet coborându-mi din stele...
Mai străluci-va vreodată
Altaru-nchinărilor mele?

Stejarul nădejdilor multe
Îşi scutură frunzele moarte...
Vai, tu eşti atât de frumoasă,
Şi tu-mi eşti atât de departe...



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationhttp://www.romanianvoice.com/poezii/poeti/goga.php

Elhagyottan (Hungarian)

Perceim meghalnak sorra,
és ajtómon nem kopog senki
mikor durva, halott hamuját
az idő lelkemre hinti.

Köd közeleg éjszaka vállán,
és elnyel a sötétség bambán,
vihar közeleg, pogányul,
letörni álmaim szárnyát.

Nincs fény mely simítsa arcom,
csillagokból nem jön felém...
sugárzik-e még valamikor
az oltár, hol leborulok én?

A tölgyfa, reményeim atyja,
megrázza holt levelét...
Jaj, te annyira szép vagy,
és tőlem elválaszt oly messzeség...



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationsaját

minimap